Ismét egy nap, amikor teljesen egyedül voltam.
Reggel elvittem Bécit dolgozni J, a Xerox Area-ba – ami egy óriási területen lévő, kb 20 különböző épületből és parkolókból álló létesítmény. Területét nézve óriási, mondhatni külön városrész. Régen itt folyt az összes Xerox gép gyártása, ma már csak 2 géptípust gyártanak itt, illetve tonereket. Az épületek nagy része üresen állt, miután a gépgyártás nagy részét áthelyezték máshova. Az utóbbi években takarékossági okokból az üresen álló épületekbe átköltöztettek más városokból működő irodákat, úgyhogy most ez a fő bázis.
Egyébként minden nagyon egyszerű, mondhatni puritán.
Ha egy amerikai átjönne hozzánk látogatóba, két dolgon lepődne meg a legjobban: az irodánk sokkal szebb, tágasabb és kultúráltabb, illetve a parkolókon. Ugyanis itt annyi parkolóhely van, ahány dolgozó!
Bécinek külön térképe van, hogy eligazodjon hova kell mennie – főleg, hogy az egyes épületek közt a távolságok miatt, illetve járda hiányában csak autóval lehet közlekedni. Emiatt napközben ide kell majd jönnöm fuvarozni J
A shoppingolás jó dolog, de hamar meg lehet unni. Ma már rutinosan tudom hova kell menni, és a ruhákat is ennek megfelelően tudom válogatni. Meg is van az eredménye, és ezzel be is fejezem a vásárlást, hiszen a következő két hétben a kiránduláson, országjáráson lesz a hangsúly.
Ebéd ismét a Wegmansban, de csak szerényen, mert este megyünk a város egyik legjobb éttermébe, utószülinapot ülni.
Ma voltam egy gyönyörű parkban is, illetve csak egy részén: hoztam futócuccot, úgyhogy volt időm elmenni futni is. Óriási volt, rengeteg mókust láttam, és olyan sűrű füvön tudtam szinte végig futni, mintha valami kertészetben lennék, pedig ez csak egy közpark. A parkhoz vezető út az Ontario tó partján megy, csodás házakkal. Kerítés persze nincs, csak a postaládák az út mentén, illetve a kocsifelhajtó. Aztán a ház, mögötte a tó, ami akkora hogy ha nem tudnám hogy tó, biztosan tengernek hinném.
Ma voltam egy gyönyörű parkban is, illetve csak egy részén: hoztam futócuccot, úgyhogy volt időm elmenni futni is. Óriási volt, rengeteg mókust láttam, és olyan sűrű füvön tudtam szinte végig futni, mintha valami kertészetben lennék, pedig ez csak egy közpark. A parkhoz vezető út az Ontario tó partján megy, csodás házakkal. Kerítés persze nincs, csak a postaládák az út mentén, illetve a kocsifelhajtó. Aztán a ház, mögötte a tó, ami akkora hogy ha nem tudnám hogy tó, biztosan tengernek hinném.
Hát nem egy a lila akác köz..., de azért a szine hasonlít :)
Teljesen unatkozó háziasszonynak érzem magam, ahogy a kis dzsippemmel autózgatok a környéken, vásárolgatok, sportolok, fuvatozom a Bécit… J
Mára már csak a vacsi maradt a Black&Blue nevű helyen (természetesen az egyik bevásárló helyen van, bár belülről olyan mintha otthon a belvárosban lenne valami menő helyen), ahol a specialitás a rák. Mégpedig egy olyan típus (blue craps), amit csak Alaszkában halásznak. Kulináris élmény!
Vissza a szállodába, pakolás, holnap indulunk át Los Angelesbe, Atlantán keresztül. Vár a 30 celsius fok!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése