California State Route 1.

A mai nap volt eddig a leghosszabb…kb 430 mérföldet jöttünk, ami kb 700 km. Most Visaliaban vagyunk, és remélem holnapra kipihenjük magunkat.

Reggel La-ből Malibun keresztül elindultunk Santa Barbara felé.
Malibu óriási csalódás volt, koszos strand, némileg lepukkant parti házak….Persze nagyon érdekes, ahogy beépítkeztek az óceán fölé…

de valahogy mégis rendezetlen benyomást keltettek.
Santa Barbara már egészen más volt, nagyon szép hely. Már csak a napsütést hiányoltuk…, és reméltük hogy utunk további részében kisüt a nap.

A híres kaliforniai 1 számú főúton indultunk el a Csendes óceán partján felfelé. Ez sokak szerint Amerika legszebb útja és nagyon vártuk már a látványt. Ahogy közeledtünk a part felé, megint tiszta párás lett a levegő és sűrű párafelhőbe burkolóztunk. A látvány így sem volt utolsó, de bőven elmaradt a képeken eddig látottaktól.

Az egyik legérdekesebb rész az volt, mikor szabadon élő elefánt fókákat láttunk a parton.

Tovább haladva észak felé persze találkoztunk azokkal a pihenő részekkel is, amikben az amerikaiak elképesztően profik: egy-egy szép kilátással bíró helyre komplett egységet építenek szállodával, büfékkel, szuvenír bolttal, benzinkúttal, csodás parkkal és pihenőhelyekkel.

Utunk nemsokára elhagyta a partot, egy nagyon szűk úton átvágtunk a hegyen a szárazföld belseje felé. Ahogy távolodtunk a parttól, egyszer csak a felhők is elfogytak és felragyogott a nap.

A hegy ezen része egyébként katonai terület volt, kb 4 autóval találkoztunk a kb 30km alatt, de megérte, mert gyönyörű részeken jöttünk keresztül.

Holnap jönnek a mamut fenyők, és haladunk tovább Death Valley felé.