LA - a szélsőségek városa

Ma annyi élmény ért bennünket, pozitív és negatív irányba is, hogy csak kapkodtuk a fejünket. Először is reméltük, hogy végre megtapasztalhatjuk a beígért meleget, mindenféle ködös, szeles hullámok nélkül.

A nap jól indult, ahogy közeledtünk a város szerintünk központja felé, a nap is kisütött, az irány Hollywood volt. LA-ben nagyon nehéz csak úgy megkeresni valamit, mert óriási a város és sok a városon belüli autópálya is, ráadásul minden olyan „előkészületlen”. A Hollywood Boulvard-ra odatalálni külön művészet volt (egy majdnem összeveszéssel járt) – nem akartuk elhinni, hogy tényleg azon az utcán vagyunk ahova készültünk. Az tűnt csak fel, hogy csillagok voltak a járdán, tehát megtaláltuk a Walk of fame –t, amit valójában meg is akartunk nézni.

A körítés azonban nagyon gáz volt: szakadt üzletek, furcsa emberek…, egy-két jobban kinéző színház vagy valami hasonló. Mire kb úgy gondoltuk, hogy a végére értünk, tulajdonképpen magával ragadott ez a csillagos hangulat…

Gondoltuk végigkocsikázunk a Sunset Boulvardon, illetve Beverly Hillsen, megnézzük hol laknak az igazán gazdagok. És valóban, csodás házakat láttunk, gyönyörű utakat, óriási pálmafákat és végig ragyogott a nap.

Természetesen megkerestük a Rodeo Drive-t, bár a „világ legdrágább utcáján” kivételesen nem vásároltam semmit, de ez kötelező program volt.

Kezdtük elhinni, hogy Kalifornia az IGEN, az valami.

Gondoltuk fokozzuk az élményeket, és lemegyünk az óceán partra Santa Monica-ba. Lekavartunk valahogy, és már ahogy közeledtünk, éreztem hogy ez nem fog stimmelni. A napsütés eltűnt és helyét átvette valami furcsa ködszerű fátyol, tulajdonképpen pára, ami ráterült az egész városrészre. (ha jobban belegondolok, csak a gazdagok felett sütött a nap J)

És aztán megláttuk Santa Monicát. A mai körülmények között nem időztünk itt sokat.

Gyorsan bedobtunk némi mexikóit, aztán irány a Staple Center, hiszen fél 8-kor kezdődött a szülinapi ajándékmeccsem!!!! Nem is volt baj, hogy siettünk, mert olyan dugóba kerültünk az autópálya előtt és rajta, mint amilyenben még sosem voltunk és szerintem soha többet nem is fogunk. 6 sávon araszolgatott a forgalom, mi kb 20 km-t mentünk rajta, röpke másfél óra alatt.

De a lényeg: Staple Center, Los Angeles Clippers – Denver Nuggets! Igaz, hogy pre-season, de NBA KOSÁRLABDA MECCS, és én azt nézem, a világ leghíresebb csarnokában!

A meccs olyan volt, mint amilyennek vártam, a szünetekben pom-pom lányokkal Béci legnagyobb örömére, illetve külön showman-nel. A meccs után a shop-ban megtaláltam az idei szezonra legyártott Lakers mezeket, potom 385 dollárért – nem vettem meg J.

Most azt mondom, LA egy nagyon érdekes város, tele éjszakai fényekkel, színes emberekkel, csodás tengerparttal, kár hogy utóbbiból nem élveztünk semmit L.

Holnap még végiggurulunk a Mulholland drive-on, majd elindulunk egy más élet felé, ahol nem lesz dugós város, nem lesz ködpára és nem lesz ennyi ember sem…. Vasárnapra Vegasba kell érni, ennyi a lényeg.